Kissé berakizva sikerül megérkezni Diyarbakir falai alá. Lópata barátom természetesen bevásárolt Urfában a dzsámi melletti (!) szeszboltban, és mikor felszálltunk a távolsági buszra, alig értünk ki a város határából, már előkerült a lőre. A fő probléma nem is ez volt, inkább az, hogy rajtunk kívül az egész vidéken egy darab külföldi sem tartózkodott, így egyből...Read More
Indulás hajnalok hajnalán: fél ötkor már kel a nap, de az utakon senki sincs. Kiérve az észak felé tartó főútra, megjelenik egy-egy jól felpakolt kisbusz, melyek keresztülszelve Törökországot – ezt a hatalmas országot – éjjel-nappal mozgásban vannak. És valóban nem kicsik a távok: jó bő óra vezetés után kanyarodunk le a főútról. Az út hegyek...Read More
Miután béreltünk egy Dustert – ami nem volt túl egyszerű –, nekivágtunk a Sanliurfa felett magasodó kopár, sztyeppés hegyeknek. A hegyekből Urfánál kilépő bővízű karsztforrásoknak köszönhetően van öntözővíz, ami el is kél a kopár tájon. Viszont ahol van öntözővíz, ott van mezőgazdaság is. Zöldellő pisztáciaföldek között kanyargunk egyre magasabbra, a síkság fölé északról magasodó 6-800...Read More
Konstans 41 fok árnyékban. Antepből (Gaziantep) érkeztünk meg helyközi buszjárattal, és ahogy kiléptünk a légkondis buszból, megcsapott a tikkasztó meleg. Amúgy a városba jelen esetben bejutni nem egyszerű: katonai kordonokon keresztül lép be mindenki, ahol ellenőrzik személyi dokumentumaink. A miénket például külön elviszik, nézegetik – nem sok magyar turista jár erre. Illetve semmilyen. A szír...Read More
