Bejelentkezés
RegisztrációBejelentkezésRegisztráció
Közép-Ázsia legközepe, melynek nagy részét havas, jeges csúcsok borítják, egy ország, ahol még mindig vándorolnak a nomádok, ahol a lakosság nagy része állattartó pásztor. Egy ország, ahol vidéken még mindig jurtában laknak az év nagy részében, egy ország, melynek havas hágóin vezetett át az egykori selyemút.
Kirgizisztán a hegyek országa, melyet most felfedezhetsz velünk: túrázunk hatalmas fenyvesekben, havas csúcsok alatt, megmászunk egy közel négyezres hágót, sátrazunk egy hegyi tó partján, alszunk jurtában a magashegyi sztyeppén nomádoknál, látunk sziklarajzokat, lovagolunk és vendéglátóinknál végigkóstoljuk a belső-ázsiai konyha hagyományos remekeit.
Galéria
ÚtitervIsmerkedés, rápihenés a kalandokra.
A kumisz-köpülőről elnevezett Biskek – melyet alig 150 éve alapítottak – a szocializmusban nevelkedett generáció számára nem túl sok extravagáns látnivalót tartogat. Van itt csodálatos felvonulási tér, Lenin-szobor, szocreál és panel háztömbök, külvárosi slum, modern negyedek, meg amúgy valóban csodaszép parkok. Igazából egy posztszovjet nagyváros, ami azért a nyugat-európai turistáknak hat egzotikumként. Ellenben van egy nagyon-nagyon jó bazár, ahol Belső-Ázsia zöldség és gyümölcs hegyeivel találkozhatunk. Na mi is itt fogjuk feltölteni készleteinket az előttünk álló egyhetes útra.
Reggel korán bepakolunk kisbuszunkba, ami a következő héten a második otthonunk lesz.
Kb. egy óra buszozgatás után megérkezünk a Burana toronyhoz, mely az egykori selyemút mellett kiépült középkori kereskedőváros, Balaszagun felett magasodott, és ma UNESCO Világörökség.
Majd egy jóval hosszabb etap vár ránk a Chon-Kemin völgyig, ahol az érintetlen természet szépsége és a nomád emberek kultúrája vesz körül minket. Az éjszakát itt töltjük egy családi vendégházban, s egy helyi családnál elköltjük első, hagyományos kirgiz ebédünket.
Ebéd után túrázunk egyet az Ala Tauban, ahol egy hegyi tó partján háromezres hegycsúcsok között merülhetünk el a hegyek végtelen csendjében.
Estére visszautazunk a szomszéd faluba, ahol hagyományos kirgiz vacsoránk után az éjszakát töltjük egy vendégházban.
Reggel kisbuszra pattanunk, és a Chu-folyó völgyén keresztül Kirgizisztán legnagyobb – míg a világ 2. legnagyobb hegyi – tava, az Iszik-köl partjára utazunk. A kirgizül „Meleg tó” önmagában látványosság, soha nem fagy be, csobbanunk is benne egyet… A tó déli partján, a Cholpon Ata városka mellett emelkedő sziklákon sok száz több ezer éves sziklarajzot fedezhetünk fel.
Innen a szomszédos Karakolba utazunk. Az ősi Selyemút mentén fekvő város számos történelmi látnivalót tartogat: van itt ortodox székesegyház fából, a dungan nép által a kínai építészeti hagyományok szerint fából épített muszlim mecset, orosz negyed, meg persze Lenin-szobor is.
Megebédelünk, és bevásárolunk az előttünk álló háromnapos túrára, majd délután terepjárókkal elindulunk a Tien-san hegyvidékének mélyére.
Szállásunk itt, 2600 méteren, telepített sátrakban lesz, helyi vacsorával.
Reggel felkapjuk hátizsákjainkat és fenyvesek között gyalogolunk egyre feljebb a Karakol-folyó szurdokában. Felkapaszkodva egy meredek emelkedőn, egy hegyi kunyhóhoz érkezünk, ahol elfogyasztjuk helyi ebédünket. A ház körül több, fából faragott bálványt is megcsodálhatunk. A déli pihenő után újra elindulunk a hegyipatak völgyén. Lassan magunk mögött hagyjuk a fenyveseket, és egy csodálatos vízesést elhagyva megérkezünk a havas csúcsokkal, gleccserekkel ölelt hegyi tóhoz, az Ala-Kulhoz.
Az éjszakát itt, a tó partján, 3600 méteren, telepített sátrakban töltjük.
Reggeli után újfent útra kelünk: végiggyalogolunk a közel 3 km hosszú tó partján, majd egy gleccser mellett elhaladva felkapaszkodunk a közel 4000 méteres hágóba. A hágóból csodálatos kilátás nyílik az Ala-tau főgerincére, és a közeli négyezres, hóval és jéggel fedett csúcsokra.
Miután kigyönyörködtük magunkat a látványban, elindulunk a hágó túloldalán a szomszéd völgy irányába. Legelésző birkanyájak közt folytatjuk utunkat lefelé a hegyi patak mentén: délután már újra fenyvesek közt gyalogolunk. 8 óra túrázás után egy különleges helyre érkezünk: a hegyek ölelésében termálvizes források törnek a felszínre, melyek 50 fokos vizében meg is mártózhatunk. A késő délutáni órákban érkezik meg értünk a terepes teherautó, melyen visszautazunk Karakol városába, ahol az estét újfent ágyban tölthetjük.
Karakolból egy rövid utazással érjük el a Hét-Ökör szurdokát: a csodálatos sziklaalakzatairól híres patakvölgyben kirándulunk egy rövidet, majd folytatjuk továbbutazásunk az Iszik-köl partján.
Nemsokára hátunk mögött hagyjuk a zöldellő hegyeket, és egy kopár, sivatagi tájra érkezünk. Itt, az eróziószabdalta bizarr, vörösben, sárgában, fehérben pompázó szikalakzatok közt teszünk egy rövid kirándulást.
A délutáni órákban érkezünk meg Kochkor faluba, ahol az éjszakát egy vendégházban töltjük.
Reggeli után újra a hegyek felé vesszük az irányt. Buszunkkal átkelve néhány vonulaton, világvégi utakon kanyargunk egyre feljebb és egyre beljebb a hegyvidéken. Végül átjutva egy közel 3500 méteres hágón, megérkezünk egy hatalmas, hegyekkel ölelt medencében Kirgizisztán második legnagyobb tavához, az eldugott Son-kölhöz, azaz az „Utolsó-tóhoz”. A 3016 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő tavat érintetlen legelők, természetvédelmi terület, valamint 3600-3800-as hegyvonulatok veszik körül.
Szállásunk itt, a tóparton egy hagyományos jurtában lesz. Ebéd után ismerkedünk a nomád kultúrával, majd egy lovastúra keretében végigvágtatunk a hegyvidéki sztyeppén. Ha nem tudsz lovagolni, az sem probléma: a lovak jól idomítottak – és ugye a ló végtelen okos állat –, tehát a program teljesen kezdő lovasok számára is vállalható.
Reggel szomorúan kelünk, hiszen itt az ideje búcsúzni Kirgizisztán nomádjaitól. Egy jópár órás zötykölődéssel visszautazunk a vajköpülő városába, Biskekbe.
Reggel menetrendtől függően kiutazunk a reptérre.
Részvételi díj
JelentkezésJelentkezésed az előleg vagy a teljes összeg befizetésével válik aktívvá.
Hasznos információkKirgizisztán teljes területe hegyvidék. Az Ala Tau, a Tien San és az Alaj-hegység havas, jeges csúcsai koronázzák a hegyvidéki medencéket. A hegycsúcsok 4-5 ezer méterig, illetve a Tien Sanban 7 ezer méterig emelkednek.
A vidéki lakosság nagy része még napjainkban is nomád állattartásból él, tavasztól őszig jurtában laknak. Az ország 1991-ben szabadult fel a Szovjetunió öleléséből, tehát egy tipikus posztszovjet ország, melyre a szovjet hatás leginkább a nagyvárosokban jellemző.
A kirgizek törökös nyelvet beszélnek. Híres a nomád vendégszeretet, melyet sokszor megtapasztalhatunk.
Biskekben egyszerű, 2-3-4 ágyas szállodai szobákban szállunk meg, míg a meglátogatott természeti látnivalók közelében kiépített kempinghelyeken sátrazunk, alszunk jurtában, és többször egyszerű vendégházakban. A sátrat helyi partnerünk biztosítja.
Önellátó, de majdnem minden nap kapunk vacsorát és reggelit, melyeket tartalmaz az út ára (6 reggeli, 4 ebéd, 5 vacsora). A túrákra mindenkinek magának kell gondoskodni a napközbeni szendvicséről.
Napközben néha közösen fogunk megállni az utazás közben enni, illetve erre esténként is lesz lehetőség – de ezeket az út ára nem tartalmazza. Bevásárlásra a körút előtt lesz alkalom, tehát itthonról fölösleges bármilyen élelmiszert is hozni. Az árak hasonlóak mint nálunk. Emellett útközben néhol megállunk, hogy alapvető élelmiszerekkel egészítsük tartalékainkat – de az utazás közben nagyobb bevásárlásra már nem lesz alkalom, hiszen csak kisebb településeket érintünk.
Bérelt kisbusszal, helyi sofőrrel utazunk, egy 15-20 fős kisbuszban, illetve terepjárókban.
Az extra programokra a belépőt nem tartalmazza az út ára (termálforrások, múzeumok stb.), ez kb. 65 USD. A lovastúra árát szintén nem tartalmazza az út ára, ami kb. 50 USD.
Vegyük figyelembe, hogy Kirgiziszten mérsékelten muszlim ország, illetve vidéken hagyománytisztelőek az emberek. Ennek értelmében ne öltözködjünk kihívóan – csak olyan visszafogottabb európai módon. A nőknek nem kell kendőt viselni, a strandolásnál (pl. Iszik-kul) ugyanúgy fürdőruhában lehet fürödni, mint akár itthon.
Felszerelés: hálózsák (legalább +5 fokos), evőeszközök. A túrák során a telepített sátrakról és az étkezésről helyi partnerünk gondoskodik. Saját evőeszköz azért javasolt.
Lábbeli: egy jól bejáratott treking túrabakancs, egy sportcipő az utazáshoz és a kisebb kirándulásokhoz, városnézéshez.
Ruházat: réteges öltözet! Aláöltöző, túranadrág, rövidnadrág. Felülre réteges öltözet szintén: rövidujjú póló, aláöltöző, polár pulóver, esetleg egy softsell, illetve egy víz és szélálló héjkabát. Napszemüveg, naptej és a fejre valami a nap ellen (kalap, kendő stb.). Fürdőcucc.
Hátizsák: hozz egy nagyobb hátizsákot az utazáshoz, meg egy kisebbet a napközbeni túrákhoz. Ebbe a zsákba férjen bele a 3 napos túra személyes felszerelése is!
A kilépéstől még 3 hónapig érvényes útlevél szükséges, vízum nem.
Nincsenek kötelező oltások. A megszokott gyógyszereket hozd magaddal (hasfogó, fájdalomcsillapító stb.), illetve ha valami extra gyógyszert szedsz, azt se feledd otthon.
A kirgíz szomot a helyszínen érdemes váltani. Ezért hozz magaddal €-t vagy USD-t, azt mindenhol váltják.
Júliusban már igencsak kellemes, 30 fok feletti meleg fogad minket. Ennek ellenére a hegyek közt hajnalban még hűvös lehet, három-négyezer méter környékén akár egy-egy hózápor is előfordulhat.
A kirgíz konyha a Belső-Ázsiára jellemző húsos-rizses-fűszeres, némi oroszos beütéssel. A frissen sült/főtt ételektől nem kell félni. Palackos vizet mindenhol lehet kapni – a csapvizet és a források vizét is lehet fogyasztani.
Érdemes helyi telefonkártyát venni, a mobilnet a településeken elérhető az országban, az országúton hézagosan.
Kirgizisztán 5 órával van keletebbre van, mint hazánk (UTC +06).
Az elektromos hálózat az európaival kompatibilis.
Az ország – mint általában a posztszovjet országok – biztonságos. Ellenben a nagyobb városokban (akárcsak itthon) nem árt odafigyelni értékeinkre.
Semmi extra.
Nem szokás extra borravalót adni, a piacon alkudni érdemes.
Túravezető
Én csak kedvenc helyeimet szeretném megmutatni úgy, ahogyan én látom, szeretném, ha felszabadulnál, és élveznéd a hely fílingjét úgy, ahogyan én érzem. Néha ehhez gyalogolni kell, néha ehhez hátizsákot kell cipelni, néha el kell fogadni számunkra furcsa kulturális szokásokat. Néha ázni, fázni kell – de az élmény egyedi, és örök marad. A többi meg nem számít…
Térkép
