Az Ile-folyó homokdűnék és végtelen sztyeppék közt kanyargó vize fölött a távolban havas csúcsok magasodnak uralva a kazah sztyeppét: ez az Ile-Ala-Tau, avagy az „Ile-folyón Túli Fenséges Hegység”, ahogyan a kazahok hívják. És valóban, az elnevezés egy fenséges, csodálatos hegyvidéket takar: a kiégett sztyeppe hullámzó síksága fölé sudár fenyvesekkel, virágpompás havasi rétekkel, vad hegyi folyókkal, gleccserekkel és hófehér havas – ötezer métert is meghaladó – alpesi csúcsokkal emelkedik az Ala Tau, Almati házi hegyei. Bár a hegység lábánál fekszik Almati – Közép-Ázsia egyik legnagyobb városa –, ennek ellenére e hegyvidék szíve még ma is szinte érintetlen, nem találkozunk más túrázókkal. Pedig van miért ide jönni….
E túránk együtt is foglalható a Sivatagi kanyonoktól a sztyeppén át a havas csúcsokig túránkkal. Kérd egyedi kedvezményünket!
Útiterv
Egy egész napos repülés után, a menetrend függvényében megérkezünk Almatiba, ahol az első estét helyi kaják között ismerkedéssel töltjük.
Almati ugyan Közép-Ázsia második legnagyobb városa, mégse várjunk tőle túl sokat: a szovjet időkben nőtt ilyen hatalmasra és bár a szocreál panelövezetek, valamint a modern üzleti negyed mellett bír néhány látványossággal, önmagában a városért nem érdemes ide utazni. A nap során mi is kimaxoljuk a város látnivalóit, majd a központ híres „Zöld Bazárában” elveszünk néhány órára, és bevásárolunk az előttünk álló több napos túrára.
Reggel felutazunk a város vízellátását is biztosító türkizkék hegyi víztározó, a Nagy Almati tó alá. Innen még jónéhány óra gyaloglás vár ránk a tóhoz kanyargó út szerpentinjein, ahol azért még bőven találkozunk kirándulókkal, hiszen a könnyen megközelíthető tó az Almatiba látogató turisták kötelező programpontja.
A délutáni órákban foglaljuk el sátorhelyünket egy esőbeálókkal kiépített táborhelyen, egy csobogó hegyipatak partján.
Alvás a tó alatt, sátrainkban, egy kijelölt táborhelyen.
Reggel összepakoljuk sátrainkat, és elindulunk a Nagy Almati folyó dübörgő vize mentén.
Itt már jellemzően elkopnak a turisták, és a sudár, méregzöld fenyvesek közt már igazi magashegyi magányban élvezzük a havas csúcsok látványát. A fenyveseket elhagyva kiérünk a virágzó havasi rétekre, ahol az ösvény a folyó partján kanyarog egyre feljebb. A délutáni órákban még vár ránk egy utolsó kihívás: át kell kelnünk a jéghideg folyón, hogy megérkezzünk táborhelyünkre, egy kristálytiszta patak viszonylag lapos partjára.
Reggel – egy frissítő patakátkelés kíséretében – elhagyjuk a Nagy Almati folyót, és a Kizil-say mentén gyalogolunk egyre feljebb. Egy idő után a havasi rét is kikopik talpunk alól, és végmorénák kőrengetegében araszolunk egyre feljebb a 3981 m magas hágó felé.
A hágón megpihenünk és élvezzük a gyönyörű kilátást: alattunk a Talgar völgye, fölötte a Talgar-csoport közel ötezres, jeges csúcsai emelkednek az ég felé. A völgyben a végtelen hosszan elnyúló végmoréna, melyen mi is egész délután araszolni fogunk lefelé.
Akinek még van ereje, azzal felszaladunk a felettünk magasodó négyezres csúcsra, majd elindulunk lefelé a meredek, havas-jeges hegyoldalban.
Miután elhagyunk néhány tengerszemet, a késő délutáni órákban egy hatalmas homlokmoréna alatt nyújtózó füves réten állítjuk fel sátrainkat.
Reggel lebontjuk sátrainkat, és követve a Bal-Talgar folyását igencsak változatos tájat szelünk át: alattunk a Talgar kanyarog, hol virágzó réteket, hol fenyveseket szel át, hol zúgó, sziklás szurdokba kényszerül. Kisebb-nagyobb oldalvizeken átgázolva haladunk egyre lejjebb a folyóvölgyön, miközben alattunk a bömbölő folyó hatalmas köveket görget. És mi csak gyönyörködünk a változatos hegyvidéken, melyet minden irányból havas csúcsok kereteznek.
A folyó mentén a fenyvesben, egy vízesés közelében állítjuk fel ma este sátrainkat.
Reggel egyből egy kemény emelkedővel kezdünk – mellyel nagyjából el is megy a délelőtt. 1000 méter szintet legyőzve lassan kikapaszkodunk a Talgar szurdokából, és újra a jeges csúcsok alatt, a havasi réteken gázolunk. A Kis-Talgar csúcsról megcsodálva az 1200 méter mély kanyonra nyíló kilátást elindulunk a mormotafüttyös réteken keresztül Shymbulak síközpont felé. Az elmúlt években felépített modern sípályák felvonója egészen a hegytetőre vezet – ami most nagy szerencsékre levisz minket a völgybe, megspórolva egy végtelen hosszú és meredek lefelé gyaloglást.
A kora délutáni órákban érkezünk meg Shymbulak alá, ahonnan kisbusszal utazunk vissza Almatiba, a szállásunkra. Az estét kazah ételek és csapolt sörök társaságában töltjük.
Ez tulajdonképpen egy tartaléknap, ha rossz idő esetén valami miatt egy nappal több idő eltöltésére kényszerülünk a hegyen.
Ha ezt a tartaléknapot nem kell kihasználnunk, akkor csavargunk Almatiban, illetve fűszereket és más ajándékokat vásárolhatunk a Zöld Bazárban és környékén.
A menetrend függvényében hazarepülünk.
Részvételi díj
JelentkezésJelentkezésed az előleg vagy a teljes összeg befizetésével válik aktívvá.
Hasznos információkKazahsztán a világ 9. legnagyobb területű országa, ennek ellenére Földünk egyik legkisebb népsűrűségű területe. Mivel hatalmas országról van szó, a távok is hatalmasak – így párszáz kilométer utazás a helyieknek fel sem tűnik. Emellett az ország rendkívül változatos.
Az Ala Tau hegyei között gyönyörű fenyvesekkel, alpesi rétekkel, zúgó hegyipatakokkal és havas csúcsokkal találkozunk, míg az ország jelentős része sztyeppe, néhol sivatag.
A kazahok egy török nyelvet beszélő nép, mérsékelten muszlimok. Az ország második legfontosabb nyelve az orosz – ne feledjük, az ország 1990-ig a Szovjetunió része volt.
Szállásunk Almatiban egyszerű 2-3-4 ágyas szállodai szobákban lesz, míg a túra során sátorban alszunk. Kijelölt, azaz mérsékelten kiépített kempinghelyeken sátrazunk. A sátrat mindenki maga hozza. Hogy miért sátrazunk? Mert az Ala Tauban nincsenek szálláshelyek, és ha kíváncsi vagy erre a természeti csodára, akkor bizony vállalni kell az ezzel járó komfort hiányát.
Önellátó. Almatiban lesz lehetőségünk bevásárolni a túrára. A túrán természetesen a saját felszerelését – ebbe beleértve az 5 napi élelmet – mindenki maga cipeli hátizsákjában.
Bevásárlásra a körút előtt lesz alkalom, tehát itthonról fölösleges bármilyen élelmiszert is hozni. Az árak hasonlóak mint nálunk. A hegyek között értelemszerűen nincs semmilyen bevásárlási lehetőség, nincs menedékház. Víz bőven van. Vannak források, és az olvadó jéghideg gleccserpatakok vize is iható (csak kicsit kőzetlisztes…).
Tüzet nem nagyon tudunk rakni, lévén a túra nagy része az erdőhatár felett vezet. Tehát hozzál gázfőzőt (gázpalackot veszünk a helyszínen), edényt, bögrét, evőeszközöket.
Bérelt kisbusszal, helyi sofőrrel utazunk a hegy és Almati között. Meg persze felvonóval. Ezeket az út ára tartalmazza.
Az Almatiban való helyi közlekedést az út ára nem tartalmazza, de tekintve, hogy egy buszjegy 150 Ft, ez nem nagy összeg.
Van néhány tengés belépő a nemzeti parkba, ezt a túra ára tartalmazza. Az út ára más belépőt nem tartalmaz, de nincs is más belépő a hegyek között…
Vegyük figyelembe, hogy Kazahsztán mérsékelten muszlim vallású ország, illetve vidéken hagyománytisztelőek az emberek. Ennek értelmében ne öltözködjünk kihívóan – csak olyan visszafogottabb európai módon. A nőknek nem kell kendőt viselni, a strandolásnál (pl. Ile-folyó) ugyanúgy fürdőruhában lehet fürödni, mint akár itthon.
Felszerelés: sátor, derékalj, hálózsák (legalább +5 fokos), evőeszközök, gátfőző (gázpalackot a Almatiban tudunk venni, ezt a repülőn nem lehet szállítani)
Lábbeli: egy jól bejáratott treking túrabakancs, egy sportcipő az utazáshoz és a kisebb kirándulásokhoz, városnézéshez.
Ruházat: réteges öltözet! Aláöltöző, túranadrág, rövidnadrág. Felülre szintén réteges öltözet: rövidujjú póló, aláöltöző, polár pulóver, esetleg egy softsell, illetve egy víz- és szélálló héjkabát. Napszemüveg, naptej, és a fejre valami a nap ellen (kalap, kendő, stb.), fürdőruha, -gatya
A kilépéstől még 3 hónapig érvényes útlevél szükséges, vízum nem.
Nincs kötelező oltás. Az itthon megszokott vagy szükséges gyógyszereidet hozd magaddal.
A kazah tengét a helyszínen érdemes váltani. Ezért hozz magaddal €-t vagy USD-t, azt mindenhol váltják.
Júniusban már igencsak kellemes, 30 fok feletti meleg fogad minket. Ennek ellenére a hegyek közt hajnalban még hűvös lehet.
A kazah konyha a Belső-Ázsiára jellemző húsos-rizses-fűszeres, némi oroszos beütéssel. A frissen sült/főtt ételektől nem kell félni. Palackos vizet mindenhol lehet kapni – a csapvizet és a források vizét is lehet fogyasztani. Érdemes hozni egy vízszűrős kulacsot, leginkább amiatt, mert a gleccserpatakok vize gyakran tejfehér a kőzetliszttől, ami azért kicsit csikorog az ember foga alatt…
Érdemes helyi telefonkártyát venni, a mobilnet a településeken elérhető az országban, az országúton hézagosan. A hegyek közt meglepően sokáig van térerő, az első két nap és az utolsó nap már találkozhatunk vele.
Kazahsztán ezen régiója 5 órával van keletebbre van, mint hazánk (UTC +06).
Az elektromos hálózat az európaival kompatibilis.
Az ország – mint általában a muszlim országok – biztonságos. Ellenben a nagyobb városokban (akárcsak itthon) nem árt odafigyelni értékeinkre.
Nincs semmi extra.
Nem szokás extra borravalót adni, éttermekben a nálunk is elfogadott mérték az irányadó.
Túravezető
Én csak kedvenc helyeimet szeretném megmutatni úgy, ahogyan én látom, szeretném, ha felszabadulnál, és élveznéd a hely fílingjét úgy, ahogyan én érzem. Néha ehhez gyalogolni kell, néha ehhez hátizsákot kell cipelni, néha el kell fogadni számunkra furcsa kulturális szokásokat. Néha ázni, fázni kell – de az élmény egyedi, és örök marad. A többi meg nem számít…
Térkép
