Bejelentkezés
RegisztrációBejelentkezésRegisztráció
A szív alakú La Palma kétségkívül a Kanári-szigetek legszebb tagja – ezért is hívják a helyiek La Isla Bonitának, azaz a „A Szép Sziget”-nek. Buja, zöld köderdők, szűk szurdokok, vízesések, sziklás és fekete homokos tengerpartok, banánföldek és Kanári-fenyő erdőrengetegek, melyeket megkoronáz a felhők felett ülő, télen néha hótakaróba burkolózó hegycsúcsok láncolata.
Ennek ellenére nem érintette meg a tömegturizmus, mint a szomszédos Tenerifét vagy Gran Canariát. Nincsenek hatalmas szállodasorok, tengerparti vursli, nincsenek tömegek, akiktől ne lehetne elférni a romantikus tengerpartjain, és nem töltik meg Santa Cruz UNESCO Világörökség óvárosát a turistabuszok.
Viszont van gyönyörű természet, és sok-sok turistaút – ezt felismerve a sziget is inkább a zöld turizmusban látja a jövőt. Ide az emberek inkább túrázni járnak, hiszen itt visz a két gyönyörű európai turistaútvonal – a GR 130 és a GR 131 – és a sziget szintén Világörökség erdőrezervátumai, vulkáni kráterei és háborítatlan köderdei, világvégi halászfalvai méltán teszik a szigetek legszebb tagjává.
Útiterv
Repülés Budapestről Santa Cruz de La Palmába, a helyiek által La Isla Bonitának, azaz „Szép Szigetnek” hívott La Palma alig 20 ezres, barátságos fővárosába.
Este helyi rumok, sörök és borok társaságában ismerkedünk a sziget gasztronómiájával, na meg egymással.
Reggel buszra pattanunk, és meg sem állunk Los Tilos erdőrezervátumáig.
La Palma északi oldalán a tenger felől érkező párás légtömegek kicsapódnak, és a gyakori ködnek és csapadéknak köszönhetően sűrű köderdődzsungelek, örökzöld babérerdők (Laurisilva-erdők) jönnek létre, melyek felkerültek az UNESCO Világörökség listájára.
A páfrányokkal, szakállzuzmókkal borított Laurisilva-erdők alján, a szurdokban egy hatalmas vízesés ontja a vízpermetet. De nem elégszünk meg a szurdok talpával: felkapaszkodunk a meredek, buja köderdőkkel borított hegyoldalra, ahol egy vízvezeték-csatorna partján – hol a szurdok falán, hol a csatornának vájt alagutakon – folytatjuk tovább utunkat, egészen a csatornát tápláló vízesésekig. Innen – jónéhány kilátóponttal megtűzdelt úton – ereszkedünk vissza a kisbuszhoz.
Délutánra már csak egy kis lazítás maradt: La Palma leghíresebb rumfőzdéje, melynek italát minőségben Latin-Amerika rumjaival említenek egy lapon. A rumot napjainkban is kézműves technikával állítják elő. Az üzem mintaboltjában egy kóstoló után válogathatunk a 6, 8 és 12 éves rumokból.
Újra a sziget északi oldalára utazunk, ahol Cubo de la Galga szurdokvölgyében meghúzódó köderdőkben kezdjük a napot.
Hatalmas páfrányok közt sétálunk közel két órát a szurdokban, majd a gerincre kikapaszkodva fentről is megcsodáljuk a szurdokot.
Ezután La Zarza vidékére utazunk, ahol a völgy sziklafalain a spanyol gyarmatosítás előtt itt élő őslkaosok sziklavésetei sorakoznak.
Délután a sziget legmagasabb pontja felé vesszük az irányt: tengerszintről hajmeresztő szerpentineken a sziget legmagasabb pontjáig, Roque de los Muchachos 2356 m magas csúcsára kanyargunk. A csúcsról gyönyörű kilátás nyílik az egész szigetre, az alattunk nyújtózó hatalmas Taburiente-kalderára, a kanári fenyők borította meredek hegyoldalakra. A hatást csak fokozza, hogy a csúcsot néha hólepel borítja.
Ma négy kerékről két kerékre váltunk. Reggel busszal felutazunk Santa Cruz fölé magasodó hegyekbe, ahol 1450 m magasságban, El Pilar évszázados kanári fenyő erdejében érjük el a sziget főgerincét. Itt nyeregbe pattanunk, és először fenyőerdőkben, majd köderdők közt gurulunk le egészen Santa Cruz de la Palma tengerpartjáig. Természetesen útközben megállunk több fotószünetre is, hiszen a kanyargó hegyi útról gyönyörű kilátás nyílik Santa Cruzra és a sziget hegyeire. Na meg ha éppen nyitva van, megállunk egy családi dohányüzemnél, ahol la Palma híres szivarjait sodorják, még napjainkban is kézzel.
Kora délután érkezünk vissza szállásunkra, így még bőven lesz időnk szétnézni a városban, mely számos értéket rejt: az óváros UNESCO Világörökség tengerparti házai, a „Balkonok utcája”, a gyarmati hangulatában teljesen épen maradt óváros szűk, hegyre kapaszkodó utcácskái folyamatos fotózásra késztetik az embert. Az egységes 16-18. századi városkép mellett érdemes megnézni a reneszánsz San Salvador templomot, a Real Conventót, a Cabanas palotát, na meg az óváros peremén Kolombusz Santa Maria hajójának másolatát, mely a tengerészeti múzeumnak ad helyet.
Ma kétségkívül a sziget egyik leglátványosabb magashegyi túraútvonalára, a Ruta de los Volcanes, azaz a vulkánok útjára látogatunk. A sziget főgerincén vezet a GR 131-es európai turistaút, melynek talán ez a legszebb szakasza.
Kezdésnek feltaxizunk a már tegnap megismert El Pinar hatalmas fenyőerdejébe. Innen indul utunk, ami összesen 28 kialudt – de a közelmúltban működött – vulkán kráterét érinti. Ránézhetünk fentről a három éve kitört, és még ma is gőzölgő Cumbre Vieja vulkánra, és a hatalmas pusztítást végző friss lávamezőkre. Mindeközben a sziget főgerincén haladunk, ahonnan tiszta időben gyönyörűen belátni a sziget hegyvonulatait, a szomszédos Tenerife, Gomera, El Hierro, és kis szerencsével még Gran Canaria óceánból kiemelkedő hegyeit is.
A délutáni órákban érünk le Fuencaliente városkába, ahonnan visszabuszozunk Santa Cruzba.
Reggel kisbusszal átutazunk a sziget túloldalára, Puerto Naos híresen szép feketehomokos, kókuszpálmás tengerpartjára. Bár ez a sziget legszebb strandja, mi mégsem strandolással töltjük az időt: tengeri kajakokba ülünk, hogy felfedezzük a sziget nyugati partját – csak most épp az óceán felől.
Sziklafalak alatt evezünk el, kikötünk elhagyott, néptelen kis öblök homokos partjain, és élvezzük a felettünk 2000 m fölé emelkedő vulkáni sor összképét – csak éppen tengerszintről.
Délután egy tengerparti sziklafalba vágott egykori halászfalu barlanglakásait keressük fel, majd Puerto Naos tengerpartján töltjük az időt.
A késő délutáni órákban már Santa Cruzban szürcsöljük megérdemelt Dorada sörünket.
Reggel buszra szállunk, és ott folytatjuk, ahol tegnapelőtt abbahagytuk: azaz Fuencalientébe buszozunk, hogy folytassuk tovább a vulkánok útját – egészen az óceánig.
Kezdésnek bekukkantunk a San Antonio vulkán tövében épült látogatóközpontba: a vulkán az őslakos guanchék szent helye volt, illetve ennek a hegynek a tövében tört ki 1971-ben a Teneguia-vulkán, mely a sziget legutóbbi komoly vulkáni működése volt.
A San Antonióról kérődző tevék közt ereszkedünk le a Teneguia kráteréhez, ahol a friss vulkáni salakon visz tovább az utunk. Ezen a vulkáni salakon – kis kőfalakkal védve – termelik a híres la palmai malvázia bort. Ahogy közelítünk a tenger felé – a sziget szélárnyékában hulló kevés csapadéknak köszönhetően – lassan sivatagivá alakul a táj. E sovány csapadékviszonyokat kihasználva itt épült fel a sziget szalinája, azaz sólepárlója, mely a világ egyik legtisztább sóját adja (itt, az óceán közepén nincs semmi szennyező forrás). A parton akár strandolhatunk is egy jót, és megnézhetjük a sólepárlót is. A délutáni órákban utazunk vissza Fuencaliente érintésével Santa Cruzba.
Santa Cruz jó hely: nemcsak a kakasok kukorékolása ébreszt a főváros közepén, hanem több turistaút is indul a főváros közepéből. Mi a legszebbet választjuk ma.
Ha tegnap elteltünk a sivatag látványával, akkor mára „egy kis zöld dzsungel kristálytiszta hegyipatakkal” a menü, mely mindenkinek ízleni fog. A „fák szakadéka”, ahogyan neve is mutatja, egy köderdőkkel benőtt zöld kanyon, melynek vizét csatornákban a városba vezették. Nemcsak az ivóvíz biztosítása volt a fontos: Santa Cruz felett a város jelképének is számító vízejtőaknák energiáját használták ki a vízimalmok, melyek a hajdan virágzó kikötő gabonáját őrölték.
Beérve a szurdokba szinte összezárul a völgy fejünk felett, majd kikapaszkodva a sziklafalra egy csatorna partján folytatjuk tovább utunkat. A völgyfőben egyszerre egy kiszáradt, jó 100 méteres vízesés állja utunkat. De a vízesés valójában nem kiszáradt, hanem vizét egy több száz méter hosszú alagútba terelték. Mi is követjük a víz útját, és néhány perc fejlámpás séta után kinézve az alagút ablakán vesszük észre, hogy már a sziklafalon, a völgytalp fölött jó száz méter magasan járunk. Az alagút párkányt, a párkány alagutat követ, míg végül öreg kanári fenyvesek közt ereszkedünk le Nuestra Senora de las Nieves templomához, hol a sziget védőszentjét, a las nievesi Madonnát őrzik. Itt – a templom melletti krimóban – jó hideg csapolt sörök társaságában pihenjük ki a túrát.
Délután még lesz időnk bolyongani egyet Santa Cruzban, megvenni az ajándékokat, majd tartunk egy kis búcsúestet, hiszen másnap indul gépünk haza.
Részvételi díj
JelentkezésJelentkezésed az előleg vagy a teljes összeg befizetésével válik aktívvá.
Hasznos információkLa Palma a Kanári-szigetek majdnem legnyugatibb tagja. Északi, szél felőli oldalát sok csapadék öntözi, így ezeket a hegyoldalakat 5-600 m felett buja köderdők, örökzöld babér-, azaz Laurisilva-erdők borítják, melyek ma már csak az Atlanti-óceán szigetein őrzik a jégkorszak előtti szubtrópusi köderdők élővilágát. A sziget vulkanikus eredetű, és a föld még ma sem nyugszik a sziget déli nyúlványán (az utolsó komolyabb vulkánkitörés 1971-ben volt). Ellenben az északi oldalát mély völgyekkel szabdalta fel az erózió: a hivatalos statisztika szerint La Palma a világ legmeredekebb szigete. Ködbe burkolózó őserdőkkel fedett csúcsok, és mély szurdokok váltogatják egymást, melyek oldalán néhol csak egysávos út szerpentinezik a csöndes falvak között. Nemhiába lett a sziget a gyalogos turisták – na meg a hippi-kommunák – paradicsoma.
Ma Spanyolországhoz tartozik, a Kanári Autonóm Terület tenerifei fennhatósági részéhez, de hogy ne legyen egyszerű a helyzet, némi önállósággal is bír ezen belül. Az Európai Unió tagja.
A helyiek spanyolul beszélnek, leginkább turizmusból, na meg a trópusi gyümölcsök termesztéséből élnek. Ennek köszönhetően ma is világhírű a la palmai rum vagy a santa cruzi szivar, mely a havannaival vetekszik. De november a mangószüret ideje, na meg a helyi banánról sem szabad megfeledkezni!
Végig egy helyen lesz a szállásunk, innen indulunk el naponta csillagtúraszerűen a sziget felfedezésére. A szállásunk egy apartman a főváros, Santa Cruz de la Palma óvárosától 10 percre lesz. A szálláson 3 szobás apartmanokban leszünk, szobánként 2 ággyal. Minden apartmanban van WC és zuhanyzó.
Az étkezés önellátó, de minden nap lesz alkalmunk bevásárolni. Szállásunktól 10 percre található bolt, illetve éttermek.
Utazunk bérelt kisbusszal, bérelt kisbusztaxival, rendes taxival, illetve helyi tömegközlekedéssel, azaz helyközi buszjáratokkal (melyek európai színvonalúak).
Hozz egy nagy hátizsákot vagy bőröndöt, de csomagolásnál figyelj oda a légitársaság szabályzatára, illetve a súlykorlátra (ez általában 23 kg). A nagy csomag a szálláson marad minden nap. Ezenkívül hozz magaddal egy kis hátizsákot, melyet a napi túrákra viszel.
Ruházat: novemberben már itthon elég tré idő van, de a Kanári-szigeteken még gyönyörű nyár, általában napsütéssel, néha kevés esővel (a köderdőkben természetesen gyakoribb esővel). Így ennek figyelembevételével tervezd meg ruházatod (lásd fentebb az időjárásnál).
Azaz: hozzál természetesen fürdőruhát, naptejet, napszemüveget, rövidnadrágot, de hozzál hosszúnadrágot, egy-két polár pulóvert, és kívülre egy szél- és vízálló dzsekit és nadrágot is. A hegyekben nem árthat egy sapka sem – de ennél vastagabb ruhákra nem nagyon lesz szükség.
Hozz egy bejáratott túrabakancsot és egy túraszandált, na meg a strandra akár papucsot.
A fejlámpát, az aksikat és a töltőt, na meg a fényképezőgépet se feledd otthon!
Mivel Európai Unió, elég egy kártya formátumú személyi is.
Nincsenek kötelező oltások. A megszokott gyógyszereket hozd magaddal (hasfogó, fájdalomcsillapító stb.), illetve ha valami extra gyógyszert szedsz, azt se feledd otthon.
A fizetőeszköz az euró, van sok ATM és sok helyen tudsz fizetni kártyával is. Természetesen a forintot itt nem váltják.
Az hőmérséklet – tenger kiegyenlítő hatásának köszönhetően – mindig kellemes. Általában ebben az időszakban 20-25 fok, de egy-egy szaharai porvihar betörése esetén néhány napig 30 fok fölé is emelkedhet. Néha hidegfront betörések idején a hőmérséklet 20 fok alá is eshet, illetve a hegyekben havazhat. Novemberben ér véget az augusztus-szeptemberi száraz időszak, lassan zöldülnek vissza a szigetek, így ilyenkor már néha eshet – de nem kell aggódni, ha a sziget egyik oldalán esik, a másikon biztosan jó idő van –, így a programunkat az időjárás figyelembevételével módosíthatjuk, azaz a napokat „keverhetjük”. De összességében 20-25 fok körüli hőmérsékletre, a tengerpartokon délben közelebb a 30-hoz – és sok napsütésre számíts!
A higiéniás állapotok jók, a csapvíz is iható, de ásványvizet is kapsz mindenhol. Az étkezés biztonságos, az élelmiszerekre az uniós előírások vonatkoznak.
Elektromos hálózat és a dugalj megegyezik az itthonival. Roaming: EU 1-es zóna, azaz olyan 18 Ft/perc körül mozog. A térerőlefedettség jó. Wifi van az apartmanban – bár leginkább a portán működik jól.
A sziget biztonságos, de természetesen figyelj oda cuccaidra. Mivel egy szigetről beszélünk, hol nem túl sok ember él, a bűncselekmények nem túl gyakoriak.
Három tő fű legális!!! 🙂
Nem szokás extra borravalót adni, éttermekben a nálunk is elfogadott mérték az irányadó.
Túravezető
Én csak kedvenc helyeimet szeretném megmutatni úgy, ahogyan én látom, szeretném, ha felszabadulnál, és élveznéd a hely fílingjét úgy, ahogyan én érzem. Néha ehhez gyalogolni kell, néha ehhez hátizsákot kell cipelni, néha el kell fogadni számunkra furcsa kulturális szokásokat. Néha ázni, fázni kell – de az élmény egyedi, és örök marad. A többi meg nem számít…
Térkép
Emlékeztető kérése
