Habár a Mátra legszebb alján cseperedtem, a természetjárásnak, túrázásnak nem igazán volt kultúrája akkoriban arrafelé. Így főként a határban bringáztunk, csavarogtunk, meg amerre láttunk, azt viszont állandóan.
Elsős középiskolásként pecsételődött meg végleg a sorsom, mikor két barátnőmmel hirtelen ötlettől vezérelve nyakunkba vettük a Mátrát egy igen régi térképpel. Kalandos, erős kezdet volt.
Azóta sem álltunk meg…
Imádtam a térképet bújni, álmodozni, ötletelni, szervezkedni. A Mátra és a Bükk ösvényei után jött a Kéktúra, a Tátra csúcsai, az El Camino, majd szerelembe estünk a Balkán vadregényes, változatos, izgalmas, multikulti miliőjével.
Szeretem, ha egy utazás változatos. A túrázáson túl szívesen pattanok bringára vagy fogok evezőlapátot, jöhet via ferrata vagy sziklamászás, de nem tudom megunni a tenger csillogását, a naplementéket vagy az andalgást egy hangulatos óváros utcácskáin. A tömeget viszont igyekszem kerülni.
Számomra az utazás belső út is, amik mindig egy kicsit hozzátesznek az ember lelkéhez.
Úton lenni, felfedezni, kalandozni, megkóstolni, az élményeket megosztani, elmesélni…
Nekem ezek a legjobb dolgok a világon. Erre hívlak útitársamként.
