Ha még nem vagy biztos a jelentkezésben, kérj emlékeztetőt, és a jelentkezési határidő előtt 2 héttel értesítünk – ha még marad hely. Mindez semmilyen kötelezettséggel nem jár.
+36 30 50 70 747
info@batristan.hu

Ha az ember felmászik egy tunturi, egy magányos hegy tetejére, és végignéz a tájon, csak a végtelen tajga háborítatlan erdeit, a fenyvesek közt nyújtózó tavak és tőzeglápok fűzérét látja. Sehol nem akad meg szemünk egy országúton, településen vagy egy villanyoszlopon. Európa utolsó egybefüggő háborítatlan ősvadonja ez, ahol a rénszarvasok olyan mindennapos látnivaló, mint nálunk régebben vidéken az esti órákban hazafelé ballagó tehéncsorda. A tavakban halbőség, az erdő alján vargánya, áfonya és tőzegszeder tömegei etetik a túrázót, aki napokig akár egy teremtett lélekkel sem futhat össze. Igazi északi vadromantika és digitális detox.

Repülés: Budapest – Helsinki – Ivalo útvonalon. Az ivolói reptérről taxival utazunk be Ivalóba, a kempingbe. Szállásunk itt, faházakban lesz.

Reggel bérelt kisbusszal elrepítenek minket az finn-orosz határra az Urho Kekkonen Nemzeti Park keleti szélére, a tajga mélyére, a Lutto-folyó partjára. Felkapjuk hátizsákjainka, és nekivágunk a végtelen tajgának. Egy függőhídon kelünk át a folyó felett, majd elfogy a jelzett út, és belevetjük magunkat a végtelen erdőségbe, ahol csak egy kitaposott ösvény vezet a folyó partján – napokon keresztül.
Néhány óra gyaloglással megérkezünk egy táborhelyre, ahol felállítjuk sátrainkat. Az éjszakát itt, a folyó partján töltjük.

Reggel a Lutto lustán hömpölygő vizébe ömlő vad Suomu-folyó mellé szegődünk – innentől kezdve több napon át a Suomu lesz fő iránymutatónk. Egy darabig fenyvesek közt követjük a folyót, majd egy ponton – ahol a víz megszelídül – lekapjuk a bakancsot és egy gázlón a folyó túlpartjára megyünk. Innen tőzeglápokon keresztül, tavak között vezet az ösvény egy nagyobb tó partjára, ahol egy bivakház tövében tábort verünk.
Az esti tábortűz mellett gyönyörködünk a napsütéses nyári lappföldi éjszakában – lévén nyáron itt nem megy le a Nap…

Ma egy hosszabb, de annál szebb nap vár minket a Suomujoki mentén.
Elhagyva a tavakat, a folyó lassan kezd sziklás mederbe szorulni, és elérjük az első zúgót. A délután már vízesések, dübörgő zúgók mellett vezet az ösvény, míg egyszer csak kiszélesedik a völgy, a víz elcsendesedik és egy kristálytiszta hegyi tó partján, egy félszigeten megpillantjuk ma esti táborhelyünket, egy gerendákból épült bivakházat.

Reggel elhagyjuk a Suomu-folyó völgyét és egy kis hegyipatak mentén kapaszkodunk egyre feljebb. Lassan kiérünk a fenyvesből és göcsörtös nyírfák közt haladunk, míg egyszer csak elérjük a környező hegyvidék egyik legszebb tengerszemét. Rövid pihenő után tovább folytatjuk utunkat a hegyek felé. Lassan eltünedeznek a göcsörtös nyírfák is, és több apró tengerszemet elhagyva egyszerre kopár magashegyi tundrán lépdelünk, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik az egész Saariselka tunturi-vidékre.
Leereszkedünk egy patakvölgyön, majd újra fenyvesek közt túrázunk, míg meg nem érkezünk egy tavacska homokos partjára egy bivakházhoz, ahol ma esti szállásunk lesz.

Reggel – már jól kitaposott, kijelölt turistaúton – követjük a patakot, mely hol tőzeglápokban tűnik el, hol tóvá szélesedik.
Jó 3 órás gyaloglás után megérkezünk újra a civilizációba: a Saariselka síközpont szállodái közé. Erős lesz a kontraszt…
Ellenben van itt bolt, ahol feltöltetjük tartalékainkat, meg van buszmegálló is – innen utazunk tovább menetrend szerinti busszal kempingünkhöz Ivalóba.

Amennyiben valamilyen csúszás miatt nem tudjuk tartani a túratervet, úgy ez a nap tartalék, ha minden ok, akkor pihenés Ivalóban, bevásárlás, szaunázás, pecázás stb…
Reggel összepakolunk, jön értünk a transzfer és kiutazunk a reptérre, ahonnan helsinki átszállással továbbrepülünk Budapestre.
Jelentkezésed az előleg vagy a teljes összeg befizetésével válik aktívvá.
A terület Finnország legészakibb tartománya, ahol eredendően lappok, saját megnevezésükön számik élnek – utóbbit érdemes használni, mivel bár a lapp szó nálunk elterjedtebb, ők lealacsonyítónak tartják. A terület rendkívül ritkán lakott, hullámzó, tavakkal és tunturikkal (magányos, jég által lecsiszolt, legömbölyített „tanúhegyek”) tarkított őstajga, hol emberi tevékenységnek nem sok nyomát lehet látni. Ennek ellenére magas az életszínvonal, jók az utak és az infrastruktúra, a településeken minden magas szintű, high-tech szolgáltatást megtalálsz.
Finnország Európa és egyben a Föld egyik legmagasabb életszínvonalú országa (ennek köszönhetően az emberek nem is nagyon idegeskednek semmin). Sok más fejlett országgal szemben az itteniek mégis végtelenül barátságosak, kedvesek és maximálisan segítőkészek.
A lappok (számik) ma 4 ország, Norvégia, Svédország, Finnország és Oroszország területén élnek. Napjainkban Finnországban kulturális autonómiával rendelkeznek,
Az itt élők identitásának egyik sarkalatos pontja a természet tisztelete, ezért Lappföld 14 nemzeti parkja és számtalan természetvédelmi területe példaértékűen működik, elsősorban a gyalogos/túrasís/hótalpas turistákra épül, és nem a tömegturizmusra. Szemét nemcsak a turistautak mentén nincs, hanem az országutak, városok körzetében sem, összességében egy nagyon rendezett ország, ahol az idelátogatóktól is elvárják ugyanezt a viselkedést.
Túránk a Suomujoki völgyében egy igazi érintetlen ősvadonba vezet. A folyó völgye kiesik az úthálózatból, megközelítése sem olyan egyszerű, ezért kevesen járják. Kijelölt turistaösvény nincs, csak egy ösvény a folyóparton, melyet leginkább a rénszarvasok – és az ide túrázó néhány ember használ. Ellenben vannak bivakházak és kiépített, kijelölt táborhelyek, padokkal, asztalokkal, tűzrakó hellyel, esőbeállóval vagy bivakházakkal és komfortos komposzt wc-vel.
A sok állóvíz és tőzegláp miatt nyáron sok a szúnyog, erre fel kell készülni! (Erről részletesen a „Felszerelés, csomagolás” részben.)
A kempingben jól felszerelt, kényelmes 2-4 fős faházakban lesz a szállásunk.
Túránk során a nemzeti park által kijelölt táborhelyeken alszunk, gyakran ingyenes bivakházak mellett, ahol van komposzt wc, gázrezsó, tűzifa és tűzrakó-hely padokkal, asztalokkal.
Általános tapasztalat, hogy nem érdemes nyáron a bivakházakban aludni, így mi is inkább a sátrat preferáljuk! Az ok: a sok szúnyog megbújik a ház zugaiban és egy háznyi szúnyogot levadászni nem túl könnyű… Ellenben a sátor kis légterében gyorsan lehet a művelettel végezni, majd nyugodtan lehet aludni.
Esős idő esetére viszont ott vannak a házak (esőben a szúnyogok sem repülnek).
Az étkezés önellátó. Érdemes már itthon úgy pakolni, hogy hátizsákunkban benne legyen az 5 napos túránkra az élelem jelentős része. Az érkezés napján igény szerint be tudunk sétálni Ivalo valamelyik hipermarketjébe, kiegészíteni élelemkészletünket.
A hegyek közt természetesen nincs bolt, csak az ősvadon. A túra végén Saariselka településen van egy szupermarket.
Érdemes száraz, főzős kajákat hozni. Víz meg van mindenhol: Lappföldön minden patakból és tóból ihatunk, nem kell szűrni, fertőtleníteni. Július végén érnek a bogyós gyümölcsök (fekete és vörös áfonya, tőzegszeder), amelyeket korlátlan mennyiségben szedhetünk.
Helyi taxikkal utazunk, ők intézik a reptéri transzfert, illetve visznek ki a határra, túránk kiinduló pontjához. A túra végpontjáról helyközi buszjárattal utazunk vissza a kempingbe.
Nincsenek belépők.
A program során végig gyalogtúrázunk, tehát bírni kell minden nap felkelni.. 🙂
A túrák nem túl nehezek, szintek nem nagyon vannak, a napi távok sem túl nagyok, ellenben az út egy jelentős része nem kiépített turistaút, csak egy ösvény, gyakran kell kerülgetni kisebb vízfolyásokat, tőzeglépokat.
Kényelmes túrákra számíts, nem fogunk rohanni, lesz időd elmerülni a vadon szépségeiben.
A túrához természetesen egy kipróbált túrahátizsák szükséges, amiben elfér 5 napi felszerelésed, élelmed, a sátrad és a hálózsákod.
Néhány tiszta ruhadarabot a túra utánra a hazautazáshoz a kempingben tudunk hagyni.
Lábbeli: jól bejáratott vízálló túrabakancs szükséges.
Ruházat: nyár közepén általában jó idő fogad, de legyen nálad néhány vastagabb ruhadarab is, mivel hidegbetörések alkalmával hajnalonként erősen leeshet a hőmérséklet, akár a fagypontot is közelítheti (de ez ritka júliusban). Tehát: réteges öltözet és egy víz és szélálló, lélegző esődzseki és nadrág is szükséges.
Speciális felszerelés: A tavak és a mocsarak mentén sok a szúnyog, ezért szükséges egy moszkitóhálóval ellátott túrakalap, érdemes egy moszkitóálló anyagból készült, hosszú ujjú inget is vinni!!! Emellé nem árt szúnyogriasztó a szabad bőrfelületre.
Sátor: könnyű és vízálló legyen
Derékalj és egy +3-5 fokos (=három évszakos) hálózsák is szükséges.
Gázfőző, edény, bögre és evőeszközök is szükségesek.
Finnország EU és schengeni övezet, tehát elég a kártya formátumú személyi is.
Nincsenek kötelező oltások, gyógyszerekből is csak a megszokottakat kell hozni (hasfogó, fájdalomcsillapító stb.)
Fizetőeszköz az euró, ezt válts itthon, de a bankkártyát is elfogadják mindenhol.
Itt, a sarkkörtől északra júliusban még alig megy le a nap, de akkor is világos az ég: tehát fehér éjszakákra számíts. Júliusban gyakori a napsütés, ilyenkor a hőmérséklet 30 fokot is elérheti. Az ég gyakran felhős – ilyenkor kellemes 20 fok körüli hőmérsékletre számíts. Hidegbetörések alkalmával hajnalonként 2-3 fokra is süllyedhet a hőmérséklet.
Itt északon a nyári hónapok a legcsapadékosabbak, tehát néha esőre is számíthatunk, kb. akár csak itthon.
Finnország egy rendkívül tiszta ország. Lappföldön az összes patak, folyó és tó vize mind iható fertőtlenítés nélkül – mint az ősidőkben…
Az étkezésre az ellátás részben már bővebben kitértünk.
Elektromos hálózat és a dugalj megegyezik az itthonival.
Roaming: EU1 zóna, tehát nincs roaming díj.
A túra első 3 napjában nem igazán van térerő.
Finnország eggyel keletibb időzónában helyezkedik el, mint Magyarország, tehát egy órával később van.
Finnországban alapból jó a közbiztonság – ez Lappföldön fokozottan érvényes.
Nincs semmi extra.
Nem szokás extra borravalót adni, éttermekben a nálunk is elfogadott mérték az irányadó – de az erdőben nincs étterem.
Én csak kedvenc helyeimet szeretném megmutatni úgy, ahogyan én látom, szeretném, ha felszabadulnál, és élveznéd a hely fílingjét úgy, ahogyan én érzem. Néha ehhez gyalogolni kell, néha ehhez hátizsákot kell cipelni, néha el kell fogadni számunkra furcsa kulturális szokásokat. Néha ázni, fázni kell – de az élmény egyedi, és örök marad. A többi meg nem számít…