Mezopotámia: ahol a történelem elkezdődött, ahol hatalmas monolitokból felépültek a történelem első szentélyei Göbekli Tepén, Harran és Ur városa, ahol az ősatya, Ábrahám született, ahol több ezer év távlatából még mindig figyelik a termékeny síkságot Nimród király hatalmas kőfejei…
A mai napig állnak és működnek itt a világ legősibb keresztény kolostorai, megférve az iszlám legősibb emlékeivel, és az ötezer éve folyamatosan lakott ősi városokkal. Élnek itt a törökök mellett asszír keresztények, kurdok, örmények és jezidik több ezer éves történelmükkel színesítve a régió kulturális örökségét.
És ott van az Örmény-felföld négyezer méteres havas csúcsokkal koronázott hegyvidéke, ahol az ősi Urartu várai fölött az Ararát szent hegyének fehér hósapkás, ötezres csúcsa trónol.
De a jelen sem kevésbé színes, mint a múlt: amikor az ember elvész a keleti fűszerek bódító illatával átitatott bazársoron, visszaköszön a múlt…
Útiterv
Isztambuli átszállással repülünk Törökország keleti határához, Van ősi városába, ahonnan bérelt kisbuszunkkal utazunk tovább az Ararát lábához, a szomszédos Dogubeyazitba.
Reggel az ablakon kitekintve csodálatos látvány fogad: a városka házai felett magaslik a szent hegy, az Ararát 5136 méter magas csúcsa.
Dogubeyaziton keresztül vezetett az ősi selyemút egyik ága már a középkorban is, mivel a 3-4000 méter magas csúcsokkal szabdalt hegyvidéken ez egy fontos átkelő volt Perzsia és az Oszmán Birodalom között. Itt épült meg a vidék egyik legcsodálatosabb, hatalmas keleti gazdaságról tanúskodva Ishak-pasa palotakomplexuma.
De ugye itt feneklett meg Noé bárkája is, melynek vélt nyomaihoz szintén ellátogatunk.
Az estét a szomszédos Tendürek vulkán alatt pöfékelő gejzírmező mellett egy termálvizes medencében töltjük.
Reggel elbúcsúzunk az Ararát hósapkás csúcsától, és egy magashegyi hágón átkelve megérkezünk a Muradiye folyócska gyönyörű vízeséseihez.
Nemsokára a Van-tó vulkáni csúcsok keretezte vize mellett utazunk az egykori szeldzsuk főváros, Ahlat felé. Sétálunk egyet az egykori nekropolisz faragott kősztéléi között, majd újra irány a hegyek: a szomszédos Nemrut-vulkán egykori kalderájába utazunk. A hegy már évszázadok óta szunnyad, így kráterét egy égszínkék, hideg vizű tó tölti ki. A mellette található zöldes szomszédos tó vizét feltörő termálforrások fűtik, így aki akar, pancsolhat is egyet 2300 méteren. Itt egy néhány km-es túrára indulunk a kráter peremén, ahonnan közel háromezer méteres magasságból csodálatos kilátás nyílik a kaldera alján csillogó tavakra.
Az éjszakát a szomszédos Tatvan városában, egy szállodában töltjük.
Végigutazunk a Van-tó déli partján, és Ahdamar szigeténél hajóra szállunk: behajózunk a szigetre. Itt áll az örmény kereszténység egyik legszentebb temploma, a csodálatos faragványokkal díszített Szent-Kereszt Templom – ahol állítólag Krisztus keresztjének egy darabját is őrizték.
A parton megebédelünk, majd fürdünk egyet a Van-tó szódás-lúgos vizében.
A délutáni órákban érkezünk meg Van ősi városába, melyet egy évtizede egy földrengés teljesen elpusztított, de az ősi Uarartui Birodalom vára, Tuspa még ma is áll. Innen nézzük a naplementét.
Elhagyva Van városát az egykori Urartu királyi palotájába, Cavustepébe utazunk: ha akarsz simogatni 3000 éves ékírásos vésett sziklákat, itt megteheted…
A következő megálló Hosap vára, mely egy sziklaszirten még ma is őrzi a Selyem-utat: a vár állítólag olyan jól sikerült, hogy a szultán levágatta építtetője kezeit, hogy ne tudjon még egy ilyen erősséget építeni.
Egy hágón átkelve Kurdisztán elvarázsolt hegyvidéke felé vesszük az irányt, és belépünk a Zab-folyó völgyébe. Mezopotámia két jelentős folyója, a Tigris és az Eufrátesz mellett talán a Zab a legjelentősebb, mely virágzó kultúrákat fűzött fel.
Egyből egy örmény bazilika romjaival kezdjük. Ezután kirándulunk egyet egy sziklatornyokkal tarkított hegyoldalon, mely olyan, mintha Kappadókiában járnánk.
Az estét Hakkariban, a tartomány istenhátamegetti fővárosában töltjük – ami török mércével is egy kövérebb falu.
Hakkariból korai kelés után kisbuszunkkal elindulunk Törökország legvarázslatosabb, egyben legelhagyatottabb hegyvidéke, a Cilo-Sat felé. Buszunk alól rövidesen kifogy az aszfalt, és egy zúzalékos úton zötyögünk fel egy szamárösvény kezdetéig. Innen már saját lábunkon túrázunk egyre feljebb a dübörgő gleccserpatak mentén. A déli órákban érkezünk meg a négyezres csúcsok ölelésében található gleccsertó partjára, ahol megpihenünk.
A délután visszatúrázunk buszunkhoz, és visszazötykölődünk Hakkariba.
Esti szállásunk szintén Hakkariban lesz.
A mai nap egy hosszú utazás vár ránk Mezopotámia síkságának széléig.
A Zab-folyó völgyén utazunk, egy mély kanyonban, hatalmas sziklafalak között, számos jó fotóponttal.
A déli órákban érkezünk meg a Mor Gabriel kolostorhoz, mely a szír ortodox egyház egyik legszentebb, ma is működő kolostora, mely túlélte az évszázadok zaklatásait.
A kopár sziklás hegyek közt megbúvó Beayzsu völgyének öntözött oázisan haladunk keresztül, ahol több helyi étkezde is települt a kristálytiszta folyócska mellé – az egyiket ki is próbáljuk.
Este érünk a Szír-sivatag peremére, a síkság határán elhelyezkedő egykori kereskedővároska, Nusaybin településre, ahol az éjszakát egy helyi szállodában töltjük.
Reggel Dara antik város romjaihoz látogatunk: a várost a római időkben erődítették meg, a sziklafalba vájt helységek napjainkig fennmaradtak.
Innen Mardin városa felé vesszük az irányt. A város a síkság peremén emelkedő sziklás hegyoldalra épült, a terméskő épületeket fecskefészekszerűen egymás fölé építették, melyeket meredek, lépcsős utcácskák kötnek össze. A település számtalan kolostorral, ókeresztény templommal, régi épületekkel, kőfaragásokkal gazdagon díszített palotával büszkélkedhet, melyek túlélték a történelem viharait. Egy igazi gyöngyszem a Szír-sivatag peremén…
Délután átutazunk a közeli Diyarbakirba: az óvárost – itt, a Tigris-folyó partján – még ma is közel 6 km hosszú városfal keríti, számtalan bástyával, erődített kapuval. A település több mint ötezer éve, az antikvitás kora óta folyamatosan lakott – ezzel kiérdemelve az egyik legrégebb óta folyamatosan lakott település státuszát. A városfalakon belül ma is zajlik az élet a nyüzsgő bazárban. Középkori dzsámik, 1500 éves ókeresztény templomok és a főutca esti forgataga mind-mind felejthetetlenné teszik ezt az ősi, de ma is lüktető várost.
Az estét itt töltjük egy szállodában.
Délelőtt egy hosszabb utazás vár ránk Anatólia hegyei felé. Az UNESCO Világörökség Nemrut-hegy királysírjaihoz, illetve az azok fölé emelt hatalmas perzsa és görög kőfejekhez látogatunk, melyek nem véletlen lettek Kelet-Törökország jelképei. A hegy csúcsa valószínűleg I. Antiochus király sírját rejti, melynek őrzésére faragták ki a hatalmas kőfejeket, oroszlánokat és sasokat.
A hegy lábánál található az ősi Kahta vára, mely egykor a Kommagéné királyság székhelye is volt, és egy Mithrasz-szentély, valamint további hatalmas domborművek hirdetik a hely dicsőségét.
Innen Sanli Urfába, a „Próféták városába” utazunk.
Este elmerülünk a bazár forgatagában, és meglátogatjuk Ábrahám születésének helyszínét, egy barlangot, iszunk az örök élet forrásából és összehaverkodunk a Szent Halastó szent pontyaival.
Az éjszakát itt töltjük.
Már korán, a hőség előtt útra kelünk. Elutazunk oda, ahol a Tórosz hegyei a síksággal találkoznak. Itt magasodik egy hegy, mely megváltoztatta a történelmet: ez Göbekli Tepe, ahol közel 12 000 évvel ezelőtt megépültek az emberiség első ismert templomai. A hatalmas, kör alakban felállított, domborművekkel díszített T alakú kőoszlopok az emberi történelem első szentélyei.
Egy kőhajításnyira Göbekli Tepétől nyújtóznak a Tek Tek hegység kopár csúcsai, melynek egyikén az elmúlt években egy újabb kőkört tártak fel: a hely látványos, mégsincs sehol egy turista.
És innen nem messze sziklába faragva felfedezhetjük Sogmatart, a korai Szin kultusz templomát.
A hegység lábánál fekszik Haran, egy poros kisváros, ami az ókorban élénk szakrális és kulturális központ volt – ennek köszönhetően látványos romok magasodnak a síkság fölé. Itt élt a Bibilia szerint Ábrahám is, de itt alapították az iszlám világ első, Arábián kívüli egyetemét is. A település ősi, de ma is lakott méhkas alakú lakóépületei egy történelem előtti kor építészeti emlékeit őrzik.
Az estét újra Sanli Urfában töltjük, ahol még van mit felfedezni. És ne feledjük, ez a búcsúesténk is…
Reggel korán kelünk, hiszen a város nem túl közeli repteréről indul vissza gépünk Isztambul érintésével Budapestre.
Részvételi díj
JelentkezésJelentkezésed az előleg vagy a teljes összeg befizetésével válik aktívvá.
Hasznos információkA terület nagy részét 3-4000 méter magas hegyek borítják, míg a déli rész már a Szír-sivatag alföldjének síksága – ez már Észak-Mezopotámia.
A területen éltek örmények, és még ma is túlélőként működnek ókeresztény asszír kolostorok, élnek itt jezidik, a városokban előfordulnak törökök is – de a lakosság túlnyomó részét a kurdok adják. Ennek köszönhetően mint balhés terület él a köztudatban, bár az elmúlt két évtizedben a helyzet sokat változott. Biztonságunkról helyi partnerünk is gondoskodik – de félelemre amúgy sincs okunk, mind a törkök, mind a kurdok kedvelik a magyarokat (egymást kevésbé, ez igaz…).
Az országutakon a katonai ellenőrzőpontok, illetve a városokban a katonai jelenlét elsősorban a biztonságunkról szól (ugye a szomszédban ott van Szíria), illetve célzás a helyiek felé – tehát nekünk tartani nem kell tőlük.
Mind az átlagember, mind a katonaság végtelenül kedves a külföldiekkel, és mi magyarok amúgy is előkelő helyet foglalunk el a szívükben.
A területre jellemző, hogy külföldi turista nem igazán van, inkább a belföldi turizmus jellemző.
A hegyvidéki terület nagy része sztyeppe, ahol az év nagy részében a nomádok még ma is szabadon terelik nyájaikat. A városok nagy része az elmúlt évtizedek népességrobbanásának (és néhány földrengésnek) köszönhetően modern, de az óvárosok és vidék a középkort idézi.
A déli rész már átmenet a Szír-sivatag felé, ahol szeptemberben még gyakran lehet 38 fokos hőség. Itt élet elsősorban az öntözött síkságokon, illetve a városokban van. Ellenben szinte minden település több ezer éves múltra tekint vissza, számtalan érdekes és egyedi emlékkel.
A vallás elsősorban az iszlám, tehát viselkedésünket és öltözködésünket is ehhez szabjuk.
Szállásunk a leírásban megjelölt településeken, szállodákban lesz. Azért arra készülni kell, hogy a szállodák minősége elmarad az Európában vagy akár a Török Riviérán megszokottól, illetve változó minőségűek.
A nyolc szállodai reggelin túl az étkezés önellátó, de lesz alkalmunk gyakran beülni helyi étkezdékbe, ahol a méltán híres helyi konyha specialitásait mind végig próbálhatjuk. Emellett lesz idő vásárolni is, elsősorban a helyi piacokra, bazárokra koncentrálunk.
Bérelt kisbuszokkal utazunk, melyet helyi sofőr fog vezetni.
Néhány eurós belépőkre kell számítanunk, melyekre összességében kb. 30 €-t számolhatsz.
A városokba ajánlott hosszú nadrág, illetve vállat takaró felső ruházat. Nőknek érdemes egy kendőt hozni – illetve itt vásárolni, van kendőből választék –, hogy esetlegesen a szent helyekre is be lehessen menni.
Míg délen ebben az időszakban napközben a 40 fokot is közelítheti a hőmérséklet, addig a hegyi falvakban az éjszakák hűvösek, tehát elkél egy pulóver.
Legyen nálad fejfedő a nap ellen, naptej és napszemüveg, fejlámpa, és meleg ruházat. Ajánlott aláöltöző, és egy vízálló héj ruházat, víz és szélálló dzseki.
Lábra megfelelő, kipróbált túrabakancs szükséges. A városban elég egy kényelmes cipő vagy túraszandál.
A Van-tó partjára és a hamamokba a fürdőruhát se feledd otthon!
Egy kisebb zsákot hozz a napi túrákhoz, egy nagyobbat meg az utazáshoz – ez végig a buszban fog utazni.
Belépéskor legalább 6 hónapig érvényes útlevél, vagy kártya formátumú, chipes személyi szükséges! Jelenleg magyar állampolgároknak már nem kell vízum.
Nincsenek kötelező oltások. A megszokott gyógyszereket hozd magaddal (hasfogó, fájdalomcsillapító stb.), illetve ha valami extra gyógyszert szedsz, azt se feledd otthon.
Fizetőeszköz az új török líra (YTL), mely az utóbbi években rendkívül leértékelődött – ennek köszönhetően Törökország olcsó sok tekintetben.
Eurót hozz, ezt tudjuk majd többször váltani a helyszínen.
Bankkártyát sok helyen nem fogadják el, csak a nagyobb boltokban (ilyen helyekre meg nem megyünk).
Szeptemberben általában száraz idő fogad. A hegyek közt néha lehet egy-egy zápor, zivatar – de ilyenkor ez ritka. Délen a sivatag peremén meg biztosan nem fog esni.
A hegyvidéken a nappalok melegek, de éjszaka akár 20 fok alá is eshet a hőmérséklet.
Délen az éjszaka hoz megváltást – tehát a nappalok forróak.
A higiéniás állapotok elég jónak mondhatók, de azért nem árt odafigyelni: a csapvizet nem mindenhol ajánlott fogyasztani, de palackos víz kapható mindenhol. A száraz forró klímán napi 5-6 liter vízre simán lesz szükségünk! A kifőzdékben a frissen főtt és sült ételek biztonsággal fogyaszthatóak, kézmosó csap és szappan még a kisebb kifőzdékben is van, és ajánlott is használni étkezés előtt! Egy rendes kézmosás többet ér a sokak által ajánlott fertőtlenítő géltől.
A helyi gasztronómia világhírű – ki kell próbálni mindenképp.
Elektromos hálózat és a dugalj megegyezik az itthonival.
Roaming: EU-n kívüli zóna, tehát jó drága. Ezért inkább ajánlott helyi kártyát venni. A mobilnet jól elérhető, és olcsó. A térerőlefedettség jó. Wifi városi szállásainkon van.
Törökország eggyel keletibb időzónában fekszik, tehát egy órával később van, mint nálunk.
Mivel Törökország iszlám vallású ország, ezért jó a közbiztonság, de azért nem árt figyelni az értékeinkre, főleg a bazárok forgatagában.
Nincs semmi extra.
Nem szokás extra borravalót adni, éttermekben a nálunk is elfogadott mérték az irányadó.
Túravezető
Én csak kedvenc helyeimet szeretném megmutatni úgy, ahogyan én látom, szeretném, ha felszabadulnál, és élveznéd a hely fílingjét úgy, ahogyan én érzem. Néha ehhez gyalogolni kell, néha ehhez hátizsákot kell cipelni, néha el kell fogadni számunkra furcsa kulturális szokásokat. Néha ázni, fázni kell – de az élmény egyedi, és örök marad. A többi meg nem számít…
Térkép
Emlékeztető kérése
